A Színház- és Filmművészeti Egyetem megbízott rektora szerint a frissen föléjük helyezett kuratórium nyers provokáció.
Upor szerint hibás az Index és az SZFE sorsa között vont párhuzam, viszont az tisztán kirajzolódik ez utóbbi történetben, hogy olyan emberek kerülnek helyzetbe, akik mintha „az együtt nem működésben hinnének”. Ez pedig alapvető hiba, főképp a művészeti oktatásban – véli a megbízott rektor.
M. Kiss Csaba és Upor László között szóba kerülnek még az elbocsátások, a hallgatóknak adott tanácsok, s az is, hogy mit tudna hozzátenni a kuratórium az egyetem működéséhez.
„Van egy adag bizonytalanság, egy adag elbátortalanodás, egy adag dac, egy nagy adag felháborodés és kérdések tömege. (…) 8 nevet terjesztettünk fel a kuratóriumba arra az öt helyre, amire azt képzeltük, reméltük, hogy részben a mi jelöltjeink közül választanak, de nem így történt. (…) Az a névsor, amit kaptunk egy nyers és tiszta provokáció. Akik ebben a névsorban szerepelnek vagy egyáltalán nem ismerik az egyetemet vagy nem szeretik és kevés olyan akad közöttük, akinek komoly színházi, filmes, oktatói gyakorlata volna” – fejtette ki Upor László.
A Színművészeti-Index párhuzam kapcsán úgy fogalmazott: „Valaki egy interjúban azt mondta, az Index munkatársai számítógépeket hagytak maguk mögött, amikor felálltak, mi hallgatókat hagynánk magunk mögött. Nagyon széles skálán és nagyon durva végleteket mérlegelve gondolkodunk azon, mit kéne csinálni. Az 500 hallgatónak és a százvalahány oktatónak nincs egy közös álláspontja, de keressük a közös pontokat. Én nagyon tisztelem azokat a kollegákat, akik azonnal bejelentették a felmondásukat és azokat is, akik úgy döntöttek, hogy maradnak. Vannak olyan határok, amelyeket nem vagyunk hajlandók átlépni és vannak olyan pontok, amelyek egészen biztosan kenyértörésre viszik a dolgokat. Ennek a világnak, amit körénk építettek néhányan, akiket erre senki nem kért, ennek a világnak az egyik rákfenéje, hogy fekete fehéren fogalmaz, ez a legkárosabb.”
A felvetésre, miszerint Vidnyánszkyék is úgy gondolják, a hallgatók érdeke az első, a modellváltással több pénz jut majd az oktatásra, Upor László úgy reagált: „Igen, de mintha azok az emebrek, akiknek a nevében fellép és mintha ő maga is az együtt nem működésben hinnének. Minden oktatásnak, pláne a művészeti oktatásnak pláne együttműködésen kell alapulnia, nincs mese. Rosszul emlékszik Vidnyánszky Attila, egyszerűen soha nem kereste a párbeszédet. Lett volna rá lehetősége, de nem.”
A kérdésre, azóta, hogy kihirdették a kuratórium tagjainak névsorát, beszéltek-e, azt felelte: „Nem, de nem gondolom, hogy velem akarna beszélni, hiszen többször kinyilvánította, hogy nem tart alkalmasnak az egyetem vezetésére. (…) A következő kérdés az, hogy miként működik a kuratórium, milyen munka és hatalom megosztásban fog működni az egyetemet vezető szenátussal – ezen áll vagy bukik minden. Vannak az autonómia megőrzésének olyan sarokpontjai, amelyeken túl valóban nem folytatható a munka. Ha ezek a sarokpontok sérülnek, akkor nincs mese, akkor abba kell hagyni.”
Arról is beszélt: „Mindenki azt várja, hogy az egyetem megdöntse a rendszert. Mi nem fogjuk megdönteni a rendszert, mi a saját értékeinkért küzdünk, nagyon örülünk, ha ebben támogatnak bennünket. De mindenki vegye észre, mi van körülötte és ehhez mérten tegye a dolgát, ne várja, hogy az egyetem diákjai legyenek hősök vagy mártírok és ne várja ezt az oktatóktól.”
A kérdésre, mit gondol a saját sorsáról, elmondta: „A legfontosabb az, hogy az egyetemnek van vezetője és nem a vezetőnek van egyeteme. Az én személyes sorsom – amennyiben nem visz el holnapután egy infarktus-, mindenképpen az egyetemhez kötődik. Az egyetemért leszek vezető vagy nem leszek vezető. Elbocsátási hullámra nem számítok, de elbocsátás vagy elbocsátások után felmondási hullám jöhet. A legtöbbünknek ez nem munkaügyi kérdés. Most szentimentális leszek: az oktatók döntő többségének ez valamiféle elhivatottság.”
Upor László nem látja elképzelhetetlennek, hogy a kuratórium hozzá fog tudni tenni az egyetemhez, és azt is leszögezte, soha nem a modellváltás ellen küzdöttek, de ahogyan ez végbement és amilyen a kuratórium, az nem sok jóval kecsegtet.
Az ún. kultúrharcról szólva úgy fogalmazott: „Azt látom, hogy harc van, de hogy ennek bármiféle kultúrához van-e köze, azt kétlem”.