3 év után újra látható a Katona egyik legsikeresebb előadása, a Top Dogs! A 2002-ben bemutatott produkció több mint 400 előadást követően, 2018-ban került le a repertoárról. Most online ismét elérhető az eSzínház felületén!

Ajánló a darab elé:

A Top Dogs szereplői kirúgott menedzserek – nyomorult „lúzer banda” –, akiket gyötör a kétségbeesés, mardos a szégyen, emészt a harag, és akik már-már belehullanak a moralizálás szánalmas mocsarába, mintha egyik pillanatról a másikra felejtették volna el a kemény jelszavakat:

„Az utókor nem tisztességes, hanem nyereséges vállalatokra emlékszik.”;
„A tisztesség az utolsó előtti mentség. Az utolsó a siker.”;
„Erkölcsi hullának a győztes vetélytársat nevezzük.”;
„A megbízhatóság nem azt jelenti, hogy adnak megbízást.”;
„Ami üzletileg erkölcstelen, az többnyire jövedelmező.”;
„A rugalmas erkölcs az érvényesülés támasza.”;
„A hencegés nem etikátlan öndicséret, hanem az érvényesülés marketingfogása.”

Ám az ember-orcájú kapitalizmus hőseink segítségére siet. Befizeti őket egy csinos kis „crash-tréningre”, ahol majd új állást keresnek nekik, egyszersmind az elveszett lelkeket gatyába rázzák, felturbózzák a lerobbant önbecsülést, élesítik az önismeretet, edzik a harci kedvet, és megtámogatják az omladozó hitet a Coca-Colában meg a Credit Internationalban; az American Expressben és a Toshibában.

„Korunk arról szól, be tud-e darálni a hatalom. Föladod-e magad, hajlandó vagy-e beállni a tömegbe. Megfelelni vagy sem, az itt a kérdés. Kelleni csak az első esetben kellesz. Vagy akkor sem. A svájci Urs Widmer Top Dogs című darabjában harmincas csúcsmenedzsereket tesznek taccsra. Mindannyian elvesztették állásukat. Nyilván mások jobban megfeleltek. Most pszichoterápián vesznek részt, hogy vissza tudják tornászni magukat a csúcsra. Hogy újra megfeleljenek. Hogy még jobban konformizálódjanak. Hogy végképp elveszítsék egyéniségüket. Szürke yuppie-egyenruhában vannak, keresztnevük a kitűzőn, hogy meg lehessen őket különböztetni egymástól. Szerepjátékokat játszanak, hogy elsajátítsák az érvényesülés egyetlen módját, a tökéletes személyiségvesztést. Widmer darabja nem irodalmi érték, de telibe talál. (…)

A Widmer-darabot Bagossy László vette kezelésbe a Kamrában. Megérte. Príma lett a szöveg, gunyoros a játék. Szürke kifutón illegetik magukat a szürke hivatalnok-egerek. (A díszletet Bagossy Levente tervezte.) Olyan az egész, mint egy terapikus divatbemutató (Földi Andrea-kollekció). Beteg korunk magatartásmodelljei közszemlén. A verseny kárvallottjai koreografált konfesszió útján beszélik ki magukból a sikertelenséget. Kollektív szöveg- és tornagyakorlatok, egyéni gyónások. Apatikusok, neurotikusok, hisztérikusok konformizáló kúrája. A színészek – Bertalan Ágnes, Fekete Ernő, Ónodi Eszter, Rajkai Zoltán, Rezes Judit, Szabó Győző, Takátsy Péter, Vajdai Vilmos – láthatóan élvezik. Pontosan tudják, mit kell csinálniuk: életet vinni a szürkeség monotóniájába anélkül, hogy „szerepelnének”” – írta az előadásról Koltai Tamás kritikus az Élet és Irodalomban.

Jegyet itt, az eSzínház felületén tudnak váltani.