„Én a színészetet, a művészetet mindig hivatásnak tekintettem és tekintem, függetlenül attól, hogy éppen tragédiában vagy bohózatban vagyok színpadon. Engem csak a magva, a lényege érdekelt ennek a szakmának” – vallotta Tahi Tóth László. 77 évvel ezelőtt ezen a napon, 1944. január 23-án született a Vígszínház egykori színésze, aki 52 éven át volt hűséges tagja a társulatnak.
Különleges, azonnal felismerhető orgánumát, eredeti látásmódú, gazdag színészetét, összetéveszthetetlen humorát és elbűvölő személyiségét mindenki szerette, a közönség és a kollégák egyaránt.
A Vígszínházban töltött fél évszázad alatt megszámlálhatatlanul sok előadásban játszott. Klasszikus és kortárs művekben, drámákban és vígjátékokban egyaránt emlékezetes alakítást nyújtott.
Ő volt az emlékezetes Csehov-bemutatók főszereplője, Horvai István-rendezéseinek ihletett társalkotója: Trofimov a Cseresznyéskertben, Andrej A három nővérben és az emblematikus Platonov címszereplője. Felejthetetlen volt a Képzelt riport…–ban, A nyárban, az Adáshibában, az Operettben, A kör négyszögesítésében, a Sylviában, A revizorban, az Oszlopos Simeonban, a Házmestersiratóban és a Deficitben.
És még sorolhatnánk csodálatos szerepeit, az előadásokat, amelyekben csodálhattuk kivételes színészetét: Jelenetek egy házasságból, Utazás az éjszakába, Játék a kastélyban, Hat szerep keres egy szerzőt, A kertész kutyája, Óz, a csodák csodája, A Mester és Margarita, Audiencia…
„Nem tagadom, voltak csábítások, néha eljátszottam a gondolattal, milyen máshol? De jól választottam: hiszen itt az otthonom. Nem kell egy színésznek kimozdulni egy színházból, hogy az egész világirodalmat eljátssza” – vallotta a művész, aki egy ízben arról is beszélt, “keződként is csak a magva, a lényege érdekelte ennek a pályának.”
“Én a színészetet, a művészetet mindig hivatásnak tekintettem és tekintem, függetlenül attól, hogy éppen tragédiában vagy bohózatban vagyok színpadon. Engem csak a magva, a lényege érdekelt ennek a pályának. Én mindig inkább félszeg, visszahúzódó gyerek voltam. A gimnáziumban remek osztálytársaim voltak, nagydumájú, a társaságot pompásan szórakoztató srácok, akiket én szívből irigyeltem, de meg sem próbáltam velük versenyre kelni. Lehet, hogy kicsit koraérett voltam, de engem már akkor is az igazi értékek érdekeltek” – hangsúlyozta a Nők Lapjának Tahi Tóth László.
A színészt 2017 januárjában mentő vitte el a József Attila Színházból, miután rosszulléte ellenére is végigjátszotta az előadását. Később a Vígszínház közleményben tudatta: a rosszullét mögött egy korábbi stroke állt. Márciusban aztán újabb közleményt adott ki a színház: “A Vígszínház művésze, Tahi Tóth László súlyos műtéten esett át, és további hosszas kezelés vár rá. A gyógyuláshoz most a legnagyobb nyugalomra van szüksége, akárcsak a családtagoknak, hogy mindenben mellette állhassanak.”
A színész végül 2017 októberében tért vissza a színpadra. Akkor úgy nyilatkozott: “Hasonló korú kollégáim közül többen mondták is, hogy te már duplán megtetted a magadét, hogy mi a francot akarsz még egy Kossuth-díj után, örülj, hogy lyuk van a fenekeden meg ilyesmiket, én mégis úgy éreztem, hogy muszáj nekivágnom. Megmondom, hogy miért. Egyrészt mi heten voltunk testvérek, hatan fiúk. Többen is akartunk dominálni, minden kis részsikerért kiskoromtól kezdve meg kellett otthon is küzdenem. A harc tehát lényegemmé vált”.
Forrás: Vígszínház, Színház Online