Az Amadeus című előadás kapcsán kérdezte a József Attila Színház igazgatóját, Nemcsák Károlyt az Alfahír.
Nemcsák Károly az előadásról:
Az új produkcióról szólva Nemcsák Károly elmondta, Koltai M. Gábor rendező kezében nagyon jó helye volt a színészeknek. “Nagyon örülök, hogy a Gáborra esett a választásunk, egy zeneileg is nagyon művelt, nagyon képzett fiatal rendezőről van szó. Nagyon jó, ha minél közelebb van egy-egy korosztályhoz a rendező maga, egy fiatalos lendületet hoz az életünkbe.”
“A téma fantasztikus és azt gondolom, hogy a mostani életünkben is aktuális, a tehetség és a középszer kérdése mindig terítéken van. Sokszor azt látjuk és néha értetlenül nézzük, ha kevés tehetséggel is elég jelentős pozíciókra tesz szert valaki. A darab Salieri és Mozart konfliktusát járja körül. Salieri egy teheséges művészember volt, de nem tartozott a zsenik közé, ugyanakkor felismerte azt a szörnyű tényt, hogy egy zsenivel él egy korba és az ő neve csak úgy tud majd fennmaradni, ha összekötődik Mozartéval” – számolt be Nemcsák Károly.
Kritikus szemmel a produkcióról:
“Ez a darab a megírása, 1979 óta csaknem elfuserálhatatlanul siker. Hozzánk is elég hamar eljutott, 1982-ben már műsorára tűzte a Vígszínház. (…)A József Attila Színházban Koltai M. Gábor rendezésében, Fila Balázs megformálásában egészen komoly elmezavart mutat a valaha ünnepelt zeneszerző. Akit szinte a kor legnagyobbjának tartottak, négykézláb, egy szál alsógatyában, minden méltóságát elveszítve mászkál a földön. Lidérces látvány, iszonytatóan kiszolgáltatottnak tűnik, ráadásul nem másnak, mint saját magának, aljas tettei miatt bekövetkezett szörnyű tudathasadásának. (…) Kulcsjelenet, amikor ő, az udvari komponista és a császár először fogadják Mozartot, akit a híre megelőz. Indulót komponál az alkalom tiszteletére. Vetélytársa érkezésekor lejátssza. Tasnádi Bence a címszerepben, amikor hallgatják, nagyon is észrevehetően fintorog. Lerí róla a nemtetszése, egyáltalán nem képes elhitetni, hogy odáig van a gyönyörtől. Amikor pedig odapattan a zongorához, és kezdi átvariálni Salieri korrekt, profi, de konvencionálisan érdektelen dallamait máig ismert, remek futamokká, ez kapásból a középszer totális, nyílt megalázása. Az ilyesmit nem szokták megbocsájtani. Áll Salieri teljesen lefagyva, kővé dermedten, az arcán gonosz mosoly suhan át. Ettől a pillanattól már biztos, hogy nem ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinti a feltörekvő fiatalembert, akiben nincs semmi tettetett tekintélytisztelet. Olyan, mint egy vásott kölyök, aki akár toporzékolva is meg akarja szerezni azt, amire vágyik, és simán kimondja azt is, hogy az ő operájánál jobbat még nem írtak a földkerekségen. De hát vannak korok, amelyek a középszernek kedveznek.(…) Koltai M. rendezése tompítani igyekszik a féktelen habzást. Bombasztikusság helyett némi realitásra törekszik, de azért meghagyja a romantikába hajló mesejelleget, amit a közönség elvár ettől a darabtól. Nincsenek elspórolva a szenvedélyes összeütközések. ” 168 óra
“Az előadás a művészlétet több szempontból is körbejárja, látjuk, hogy nem elég az érvényesüléshez a zsenialitás, mennyire sok múlik a szerencsén, a művész alkatán, mennyire képes kapcsolatot teremteni, protekciót szerezni…Nem mondhatjuk, hogy a történet csak Mozart és Salieri kapcsolatáról szól, érvényes ma is. Peter Shaffer darabja ráadásul nagyon alkalmas arra, hogy kedvet csináljon Mozarthoz, és ezt megnézve akár „rá is lehet pörögni” – így voltam vele én is néhány évtizeddel korábban, amikor még gimnazistaként elolvastam. Valóban elhihető, hogy mi most az igazi Mozartot ismerjük meg, és ezek után több kedvet érzünk ahhoz, hogy akár a műveit is végig hallgassuk.” Mezei Néző
“Koltai M. Gábor jó ízlésű és látványos előadást rendezett meg a József Attila Színházban. A jelentek fűzére jó ritmusban közvetíti a drámai feszültséget, Antonio Salierimotivációját és a hatalmas tehetségű zeneszerző, Wolfgang Amadeus Mozart közel sem könnyű életét. Van a zseniségnek egy olyan fokozata, amivel nehezen tud mit kezdeni a korabeli környezet, mert óhatatlanul körbeveszik a meg nem értés és az irigység szülte negatív reakciók. Koltai M. Gábor ezekre az emberi gyengeségekre helyezte a hangsúlyt, valamint arra, hogy Mozart egy olyan álomvilágban élt, amit csak ő érthetett a maga korában.” Corn and soda
“Tasnádi Bence játéka pedig megérne egy misét, mármint rekviemet. Gyönyörű ívet épített a karakternek. Fila Balázs pedig mindent megtett, hogy a kezdeti együttérzésből a szánalom legyen a legtöbb érzés, amely őt nézve megmarad az emberben. (…) A József Attila Színház új bemutatója látványos; tehetetlen együttérzés és lenéző sajnálat kíséri végig a nézőket az úton, miközben elmerenghetnek saját, meg nem valósult álmaikon, középszerűségen, határokon.” Index.hu