A Mester és Margarita, mely a harmincas évek sztálini diktatúrájában született és annak rendkívül szórakoztató, egyben elrettentő krónikája, harminc évig nem kerülhetett nyomtatásba. Azóta viszont milliók kedvence, kultikus olvasmány, ami színpadon is gyakran, mindig megújuló formában kel életre. A Miskolci Nemzeti Színházban most Szőcs Artur viszi színpadra Bulgakov művét, melyet Szőllősy Klára fordításának felhasználásával Ari-Nagy Barbara alkalmazott színpadra, a dramaturg Sándor Júlia.
Egy tikkasztó májusi délutánon Moszkvában megjelenik a Sátán. Nem véletlen, hogy épp ide érkezik, hiszen tombol az ateizmus, diadalát üli a bürokrácia és a kisstílűség. A város néhány óra leforgása alatt szürreális események színtere lesz. Megtelik új betegekkel az elmegyógyintézet, fontos emberek tűnnek el, majd bukkannak fel ezer kilométerrel odébb, a színházban pénzeső hull a megvadult közönségre és a Szadovaja utca egyik ablakából meztelen boszorkány száll az ég felé. Ez a sok, látszólag széttartó esemény azonban végső soron egyetlen célt szolgál: elégtételt ad egy hallgatásra ítélt írónak, az író szerelmének, Margaritának és egy Pilátusról szóló, tűzbe vetett regénynek.
– Egyfelől egy mestermű az örök káoszról, ami változó formában újra meg újra körülveszi az életünket. Másfelől, bár a regény a sztálini diktatúrában született, elsősorban az emberről mesél benne Bulgakov. Az emberek pedig nem sokat változnak, éljenek bármilyen történelmi korban vagy rendszerben. Nagyon sok jó szerepet kínál a regény, de mi az adaptációt készítő Ari-Nagy Barbarával szerettük volna, ha mellettük egy évezredeket átívelő karként fontos szerepet kap a mindenkori tömeg is, akiket a színház énekkara alakít. Ez önmagában megteremt a több idősíkon játszódó történetben egy kozmikus egységet – mondja Szőcs Artur rendező, aki szerint A Mester és Margarita egy időtlen történet, a különböző idősíkok szereplői a mában is gond nélkül elképzelhető emberi helyzetekben találják magukat, és nem is viselkednek bennük másképp, legyenek akár az ókori Jeruzsálemben vagy a harmincas évek Moszkvájában.
– Követtük a regény cselekményét, de a mi előadásunkban sokszor közös térben, párhuzamosan játszódnak a különböző idősíkok jelenetei, és a szereposztással is igyekeztünk kapcsolatot teremteni az idősíkok között. És persze óhatatlanul is beszűrődik a mesébe a jelenkor – avat be a rendező.
– Egy minden ízében különleges világú egész estés előadásra számíthat a néző, amelyben a prózai előadásoktól megszokottnál jóval nagyobb szerepe van a zenének, mely legnagyobb részt Cser Ádám zeneigazgató munkája. Mellette pedig egy igazi, néhol költői, néhol filozofikus nagy mesére a földi és földöntúli hatalmak hálójában nyugalmát kereső esendő emberről – ajánlja Szőcs Artur az előadást.
Fotók: Gálos Mihály Samu