2017 egyik legjobb előadása érkezik Miskolcról otthonainkba – ezen a héten a Kivilágos Kivirradtig látható Rusznyák Gábor rendezésében!
A miskolci színház minden héten egy-egy korábbi évadának előadásfelvételét teszi közzé. Ezen a héten a miskolciak és a kritikusok egyik kedvence, a legendás miskolci előadás, a Kivilágos Kivirradtig látható április 16-án (csütörtökön) 19 órától. Rusznyák Gábor rendezése 2017-ben elnyerte a Színikritikusok díját a legjobb előadás kategóriában.
Az elmúlt évek egyik legsikeresebb előadása ez, mely országosan ismertté tette a miskolci teátrumot Béres Attila vezetése alatt.
A színlap szerint „a XIX. század utolsó éveinek egyik István-estéje elevenedik meg előttünk. Fecsegő, sokbeszédű, de munkára, tervekre már képtelen dzsentri-világ, amely végérvényes bukása előtt ellágyultan, anekdotázva vigasztalja önmagát”.
Kovács Dezső kritikája hangsúlyozza az előadás tablószerűségét: „Dús és gazdag a szociális környezet, s még annál is gazdagabb az emberi viszonyok káprázatos tablója az előadásban, amely nemcsak kidolgozottságával ragad magával, hanem szenvedélyével, svungjával, a jellemek vérbő rajzával s a ritkán látható csapatjátékkal. Huszonnégy játékos látható a színpadon, paralel síkokon zajlik a cselekmény, egyszerre játszik az előtér és a háttér, mozgalmas tömegjelenetek pörögnek, s olyan virtuózan működik együtt a hatalmas együttes”.
Az előadás meglátása szerint nem a zsidó kulcsszereplő figurájáról szól, „hanem a habzó életről, magyar sorsokról, férfiakról és nőkről, akik élik az életüket, miközben megtapasztalhatják, hogy a miliő, amelyben még ideig-óráig időznek, rohan a pusztulásba, a semmibe”.
“Móricz Zsigmond Kivilágos kivirradatig című kisregényét Rusznyák Gábor félelmetes színpadi adaptációként rendezte a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínpadára. Félelmetesen korhű és kortalan tablóvá arról, amik és akik vagyunk. Feltűnik, eszmélünk, ismerős? – ahhoz, hogy leeshessen e tantusz, önismeret kell…a magunkra ismerés félelmetesen fájó, pontos és változtatni akaró önismerete” – írta Csatádi Gábor a Pótszékfoglaló oldalán.
Zappe László szerint a magyar dzsentri-világ végnapjait felidéző drámában „a baj a szellemben, a mentalitásban, az életformában és életfelfogásban van. Ma úgy mondanánk, a modernizációra való képtelenségben”. Úgy véli, hogy „Móricz hatalmas tablót ad a bomlóban lévő vidéki, nemesi életről. A mai magyar nemzeti önismeretről szól, pedig nagyjából kilencven éve íródott, és még vagy negyedszázaddal korábban játszódik a történet”.
Az előadásfelvétel a Miskolci Nemzeti Színház Facebook-oldalán tekinthető meg egészen vasárnap este 10 óráig.