Október 28-án mutatják be a Móricz Zsigmond Színházban a filmen már nagy sikert aratott Életrevalók című előadást, melyet Eric Toledano és Olivier Nakache filmforgatókönyve alapján, Molnár Anna magyar szövegének felhasználásával Szabó Máté és Perczel Enikő írt színpadra.

A két főszereplő Horváth László Attila és Gulyás Attila, a rendező a Nyíregyházán korábban a Don Carlost színpadra állító Szabó Máté. Vele beszélgettem.

– Vajon rizikónak vagy tuti sikernek számít, ha egy népszerű filmet állítasz színpadra?

– A kettő között kell elképzelni. Ezt persze mondjuk, de nem is lenne jó, ha garancia lenne a tutira. Nyilván referenciaként tekintünk erre az alkotásra, ahogyan az eredeti élettörténetre is, de mi is a magunk módján igyekszünk elmesélni ezt a történetet. Olyan ez, mint egy vicc: elmeséli valaki, jót nevetünk – de a hatását tekintve egyáltalán nem mindegy, hogyan történik, amikor újra elmeséljük.

– Az ismertetőben az áll: a Móricz Zsigmond Színház színpadára írta Szabó Máté és Perczel Enikő. A filmet írtátok színpadra, vagy a film alapján írtátok meg a saját szövegkönyveteket?

– Már készült belőle feldolgozás. A filmnek saját szabályai vannak, a színpadnak viszont egészen más törvényei, ezeket figyelembe kell venni. A film önmaga is egy regény feldolgozása, ha egyáltalán annak lehet nevezni ezt a valós történetet. A filmre kerülése és a valóság szintén különbözik, hiszen utóbbi dramaturgiailag szükségszerűen módosult. Mi a filmből és az eredeti történetből kapott információk felhasználásával alkottuk meg a szövegkönyvet, szem előtt tartva a különböző filmfeldolgozások tanulságait. Engem is meglepett, hány országban forgatták újra. Persze nem szabad túlságosan tisztelni, érdemes a színház adta lehetőségeknek megfelelően újragondolni, és nem a film illúzióit kergetni. A napokban került szóba, milyen lenne például a Gladiátor színpadon. Talán nem kezdenénk behurcolni lovakat…

– A drámákat, például a Don Carlost sem egyformán állítják színpadra különböző rendezők, más-más hangsúlyt találnak, tartanak fontosnak. Filmek esetében talán még inkább igaz ez.

– Számunkra nagyon fontos volt a Philipből fakadó igény, hogy Drisst megismertesse a kultúrával, és Driss önazonos rákérdezése a toposzokra. Ki mit hoz egy kapcsolatba? Egyikük a magától értetődő életkedvet, ami a másik számára korántsem annyira magától értetődő, míg a másik a műveltséget. Ahhoz, hogy ez utóbbi személyes, alanyi legyen, óhatatlan meg kellett jeleníteni azt a világot, ami a két emberben találkozik, így egy bizonyos síkon, melyet kettejük illuminált találkozásai teremtenek, belekerül az előadásba több operai elem, zene, talán költészet.

– Nagy különbség van a két főszereplő élethelyzete között: az egyik egy gazdag, de mozgásképtelen ember, a másik egy mozgékony, börtönviselt férfi, akinek múltja, háttere, indíttatása is egész más. Mondhatnánk, tűz és víz találkozása, mégis egyre jobban együtt tudnak működni.

– Az nyilvánvalóan kiderül, hogy a különbségek nem akkorák, mint gondolnánk. Bizonyos dolgoktól való távolságuk lehet, hogy ugyanakkora.

A történet: Philippe, a dúsgazdag arisztokrata férfi nyaktól lefelé megbénult egy ejtőernyős baleset következtében. Állandó otthoni ápolásra szorul, szigorú napirenddel, ám a legtöbb gondozójelölt legkésőbb egy hét múlva fejvesztve menekül tőle. A börtönből frissen szabadult Driss is a jelentkezők között van – őt szociális helyzete miatt vetette ki magából a társadalom. Philippe felfedezi a kettejük közti hasonlóságot, látszólag különböző helyzetük ellenére is: mindkettőjüknek elölről kell kezdeni az életüket, és mindketten „érinthetetlenek” a társadalom szemében. Az Életrevalók a két világból kitaszított férfi minden előzetes várakozást felülíró barátságának igaz története. A 2011-ben készült francia filmadaptáció hatalmas nemzetközi siker után mára kultikussá vált. A szórakoztató és érzékeny történet azonban sok izgalmas meglepetéssel szolgál majd színházi feldolgozásában is.

– Milyennek látod a szereplőgárdát?

– A szereposztás erős és gazdag, ezt már most meg lehet állapítani. Remek választás volt Horváth László Attilára és Gulyás Attilára elképzelni, s a többiek (Szabó Márta, Pregitzer Fruzsina, Tóth Zolka, Törő Gergely Zsolt, Német Klára és Jenei Judit) is kiválóan gazdagítják, mélyítik a karaktereket, van, aki több szerepet is játszik.

Forrás: Kováts Dénes, Nyíregyházi Napló