Ahogy arról korábban beszámoltunk, Csák János kulturális miniszter interjút adott a Kultúra.hu-nak. A beszélgetésben elhangzottakra reflektálva az Átrium Színház fiktív beszélgetést osztott meg közösségi oldalán Csák Jánossal.

Az Átrium az alábbi sorokat tette közzé:

„Csák János: „A személyi jövedelemadó Magyarországon 15 százalékra csökkent. Ugyanazokban a jövedelemkategóriákban Európa más részein 30-50 százalék az szja. Tehát az állam már allokált pénzt, csak nem címkézte fel. Hiszünk a szubszidiaritásban, döntsék el az állampolgárok, hogy mire költik a jövedelmeiket.”

Átrium: Ellenben az általános forgalmi adó Magyarországon példátlanul magas (a világban a legmagasabb), 27 százalék. A munkavállalót további 10% nyugdíjjárulék, 7% egészségbiztosítási járulék és 1,5% munkaerőpiaci járulék terheli, a munkáltatót pedig a szochó 13%-a terheli. Tehát ha valaki vesz színházjegyet, mondjuk nettó 10000 forintért (ami a színházhoz kerül), annak a kifizetendő összege a pénztárnál 12700 forint, ami a munkáltatónál még 23740 forint volt, vagyis a kifizetendő összegnek majdnem, a nettó árnak pedig több mint a duplája! Az EU áfaátlaga 21,6%! Ennél is szemléletesebb, hogy például Németországban a helyi áfa (MwSt) a legtöbb élelmiszerre és a háztartásban mindennapi fogyasztásra szolgáló egyes termékekre mindössze 7%-os – és ugyanez a mérték terheli a kulturális rendezvények belépőit is. Nálunk ez majdnem négyszer (!!!) akkora.

Csák János: „Amikor értelmiségi barátaim Németországgal példálóznak, akkor értem a felvetést, de ott az egy főre jutó nominális GDP majdnem háromszorosa a magyarnak.”

Átrium: Akkor végképp érthetetlen, hogy miért kell a kultúráért arányaiban jóval többet adóznia egy magyar embernek, mint egy németnek.

Csák János: „Nálunk egyébként jóval olcsóbbak az átlagos jegyárak, mint Nyugat-Európában az azonos előadások esetében.”

Átrium: A statisztikát mi torzítja? A kizárólag állami támogatás terhére, jegyárbevétel nélkül lejátszott előadások száma, a nyilvánvalóan teljesen abszurd 500 és 1000 forintos jegyek szórása, csak hogy valahogy közönséget generáljanak maguknak az amúgy állami forrásokkal jól eleresztett intézmények. Amit most a miniszter úr mond, azzal eddig gyökeresen ellentétesen működött a kulturális kormányzat.

Csák János: „Hiszek a pályáztatásban, a versenyben, ám egységesíteni kell a szabályozást.”

Átrium: Mi is hiszünk. A verseny feltétele azonban a piac végletes torzításának megszüntetése, az egyenlő feltételek biztosítása.

Csák János: „Ha van olyan szereplő, aki évi kétmilliárd forintos állami támogatás mellett behoz 300 millió forint szponzori pénzt és 200 millió forint jegybevételt, akkor meg kell nézni, hogy a többi hasonló profilú intézménynek ez miért nem sikerül.”

Átrium: Nekünk nincs évi kétmilliárd forintos állami támogatásunk, ellenben 400 millió forint körüli jegybevételünk volt 2022-ben, és 100 millió forintnyi mecenatúra-támogatásunk a közönségtől, magánemberektől, kis apró cégektől. Ezek szerint sokkal-sokkal-sokkal hatékonyabban működünk, mint a Csák úr által példaként említett intézmény (vajon melyik lehet az?). Ennek mi a jutalma? Az, hogy a beadott kérelmeinkre nem reagálnak, majd 13 hónap után közlik, hogy nem kapunk egy fillért se.

Csák János: „Magyarországon történetileg nagy az állam szerepe a kultúrafinanszírozásban, ez részben a bolsevik rendszer következménye, mert ellehetetlenítették és megszüntették a magánfinanszírozást. (…) Átlátható döntéseket akarok hozni. (…) Az állami támogatásokhoz ezentúl elvárásokat társítunk: a szakmai teljesítményen túl a mecenatúra bevonása és a jegyárbevételek növelése fontos tényező. (…) Vége azoknak az időknek, amikor »majd az állam megoldja«. A mecenatúrának több évszázados hagyománya van”.

Átrium: Miniszter úr, mi aztán végtelenül pártoljuk a kommunizmus örökéségével való leszámolást, nagyon ideje lenne szerintünk, és amit ön ebben az interjúban mond, kifejezetten szívünk szerint való, de valaki adjon már végre választ, hogy akkor miért megszüntették, és miért központosítottra alakították át a taó-támogatásokat. Ugyanis ez szerintünk is bolsevik mentalitás, csak hát legutóbb 2018-ban történt ilyesmi, és amikor ezt jeleztük, nagyon meg tetszettek sértődve lenni odafönn. Továbbá az is érdekelne bennünket, hogy az állam miért nem ösztönzi valamilyen módon ezt a vágyott mecenatúra-rendszert, mert az Egyesült Államokban (ahol az állam valóban rendkívül keveset költ közvetlenül a kultúrára) ez működik – azonban közvetetten, adókedvezmények formájában ez az összeg mégsem olyan alacsony. Ott nincs is piactorzítás, ellenben a színházak mindegyike – kevés kivétellel – üzleti alapon, kommerciális módon működik.

És ha ez olyan szimpatikus, miért ad ki az ön által vezetett minisztérium olyan sajtóközleményt, amely az ön által példaértékűnek nevezett, az államtól valóban független működési mechanizmust – amely jelenleg nem támogatást kap a költségvetésből, hanem annak a közhasznú tevékenysége ellenére nettó befizetője – megvalósító intézményt „magát függetlennek nevező”-nek nevezi? És mikor lesz mindebből valami?

Mert ezek szerint ön a döntnökeitől is el fogja várni, hogy a hatékonyságot, a nézői érdeklődést szem előtt tartva döntsenek az állami támogatásról, és hiába nem felelünk meg az önök által elvárt ideológiának, nem lesz más választásuk, mint segíteni az általunk megvalósított modellt. Persze, hamarosan nyilván kiderül, és mi csak annyit tudunk mondani, hogy értesítéssel leszünk közönségünk felé az eredményről…”