Filmekről, szerepekről, Brad Pittről, Vekerdy Tamás útmutatásairól, az élet finom egyensúlyáról is beszélgetett Dobó Katával a Nők Lapja Egészség. Lapszemle.
A kérdésre, mik az aktuális projektjei, Dobó Kata elárulta: “Új darabot próbálok a Játékszínben, a Dominógyilkosság című krimit – nyár elején premier. Az El a kezekkel a Papámtól! című film utómunkái folynak, a zene most íródik, speciális trükkök készülnek hozzá, a trailer is hamarosan kijön. (…) Emellett személyi trénerrel edzek, hogy a nyárra formába hozzam magam, mert a karantén alatt, bár jógáztam, kicsit eltunyultam.”
Arról szólva, hogy az El a kezekkel a Papámtól! családi film lesz, kifejtette: “A látványért felelős szakember, Valcz Gábor egy olyan békebeli Magyarországot álmodott, ami talán akkor lehetett volna, ha nincs a második világháború és “56. Ezért is jó filmet csinálni, mert bármit elképzelhetünk. (…) A rendezés jóval összetettebb, nagy kreativitást igényel. Általa sok mindent megtudtam magamról, már a Kölcsönlakás forgatása alatt is. Egy több mint százfős stábot kellett irányítanom, a szoros határidő, és az, hogy a gyerekszereplőkkel csak napi hat órát lehet dolgozni, megnehezítette a logisztikát.”
Arról szólva, mennyire volt ez nehéz, hiszen többször nyilatkozta, hogy sokáig önbizalomhiánnyal küzdött, azt felelte: “Amikor rendezek, színpadon, vagy kamera előtt állok, elmúlik, mert érzem, hogy a helyemen vagyok.”
Azt is elmondta, a kislánya születése mit változtatott rajta: “Hatalmas dolog egy nő életében, amikor megismeri azt a határtalan szeretetet, amit csak a gyereke iránt érez. A Szofiért való kiállás felülírta a civil Dobó Kata visszahúzódását: ha kell, anyatigris vagyok. Szabadúszó színészként pedig csak azt a feladatot vállalom el, amit izgalmasnak találok. (…) Akkor vagyok jól, ha igény van arra, amit csinálok. Most úgy tűnik, van, ami jólesik. Az is fontos, hogy Szofival jól vagyunk. Lehetne az élet kerekebb, de az már szerintem nem lenne valóságos. Az embernek éreznie kell, meddig nyújtozkodhat, nem kérhet túl sokat, és azt is nagyon meg kell köszönni, ami van, hiszen minden változó és kiszámíthatatlan.”
Arról is vallott, hogy a Szofi előtti időszakban időnként elborította az önsajnálat: “Úgy éreztem, az egész világ ellenem van, mindenkinek jó, csak nekem rossz. Most már szerencsére figyelek magamra, és nem én vagyok az utolsó a sorban, ahol sokáig álltam. (…) Végre ki merek állni magamért egy párkapcsolatban, a szakmában, a családomban vagy a barátaim körében.”
Amikor évekkel ezelőtt esélyes volt a Trója című amerikai szuperprodukció női főszerepére, Brad Pitt-tel találkozott egy partin. Andy mondta, hogy említse meg neki, hogy esetleg együtt fognak játszani, de nem tetted:
“Mert nagyon kellemetlenül éreztem magam. Én soha nem tudtam magamnak kérni. Ma már mondanám neki. Nem biztos, hogy az az egy mondat befolyásolt volna bármit, de lehet, hogy igen. (…) Az ember nem tud kibújni a bőréből, de nehezen engedtem el, mert ez egy sorsfordító pillanat volt az életemben. Ha én kapom ezt a szerepet, bármi megtörténhetett volna, és ezt nagyon nehezen dolgoztam fel. Amikor a film kijött, mindenkire haragudtam. A moziban magamban mondtam a szöveget, mivel kívülről tudtam. Utána csak ültem, és arra gondoltam, miért Diane Krugert választották helyettem, hiszen nem volt nálam se jobb, se rosszabb. Végül azzal magyaráztam, hogy Diane is német volt, akárcsak a rendező, de az is lehet, hogy ő jobban tetszett neki. Később Diane fantasztikus szerepeket kapott, sokat dolgozott Tarantinóval, de ha színész vagy, az is benne van a csomagban, hogy nem mindig téged fognak választani. És ha ez megtörténik, utána össze kell magad kanalazni és menni kell tovább, hiszen lehet, hogy egy másik projektben majd téged választanak. (…) Megváltozni csak kemény munkával, sok kudarccal és az azokból való felállással lehet. Ezekből az esetekből én is rengeteget tanultam, és mindig talpraálltam.”
A teljes interjú a Nők Lapja Egészség új számában olvasható.
Nők Lapja Egészség 2021.06.09 – 12,13,14,15. oldal
Fotó: Bara Szilvia