A Nők Lapja Évszakok olyan színésznőket kérdezetett, akik tekintélyes nemzetközi díjak birtokosai, akiket Európa legtehetségesebb fiatal színésznői között tartanak számon. Koronczay Lilla többek közt a Katona József Színház művészét, Borbély Alexandrát is megszólította.
Egy forgatási szünetben beszélgettek. A kérdésre, mi lesz a film címe, Borbély Alexandra elmondta: „Emma és a halálfejes lepke. Egy szlovák- magyar-cseh koprodukció. 1942-ben játszódik, a színhely egy kis felvidéki falu. Én egy özvegy varrónőt alakítok benne, akinek a zsidó munkaadóit elviszik, de a kisfiuk a vonatról visszaszökik hozzám, és attól kezdve én vigyázok rá. Közben a Felvidéket visszacsatolják Magyarországhoz, folyamatosan változnak a magyar-szlovák viszonyok a faluban. Közben jönnek az SS-katonák is, és egy német tiszt megkörnyékezi Marikát (így hívnak a filmben). De ő egy szlovák gárdistába szeret bele, miközben iszonyú harcokat folytat mindenkivel, mert a magyarok a faluban szlovák kollaboránsnak nézik.”
Egyszer azt mesélte egy interjúban, a színésznek az a titka, hogy folyton figyel. Ennek kapcsán most úgy fogalmazott:
„Figyelek, meg sokat beszélgetek az emberekkel, és ha nem tudok valamit, megkérem őket, hogy mutassák meg. Ahonnan csak lehet, gyűjtöm az inspirációkat, és a helyiek szívesen segítenek.”
Arról is beszélt, hogy most nagyon eléged a pályán: „A Katona József Színházban is remek feladatok várnak rám, most fogjuk próbálni Székely Kriszta rendezővel García Lorca Yerma című darabját, amiben a főszerepet játszom. Egy gyermektelen nőről szól, óriási kihívás. Alig várom! És tavaly leforgattuk a Mellékhatás című tévésorozat második évadát is, ami szintén minőségi munka volt. Kíváncsi leszek a reakciókra. (…) Olyan projektekben dolgozhatok, amelyeknek van értelme, hevítenek a nagy kihívások, meg hogy olyat csinálhatok, amit eddig nem, vagy amit mások nem mernek” – fogalmazott Borbély Alexandra.
Azt mondják, aki 35 éves koráig nem éri el élete álmát, már nem is fogja. Erre szólva úgy vélekedett: „Én igazából csak most, 35 évesen nőttem fel ahhoz az elismeréshez, amit 30 évesen kaptam. Az európai filmdíj számomra akkor csak a a Testről és lélekről című filmben nyújtott alakításomra vonatkozott. Olyan voltam még, mint egy kiscsikó, akivel megtörténik a lehetetlen, de közben azt se tudja, hol van. Csak most értettem meg, és értékelem igazán ezt a szakmát minden szépségével és nehézségével együtt. Hogy mennyi mindent kivesz az emberből, de mennyi mindent ad is. Szóval én inkább most, 35 évesen érzem azt, hogy a csúcsra értem.”
A teljes interjú a Nők Lapja Évszakokban olvasható.