Bezerédi Zoltán nap mint nap tapasztalja, hogy zsigeri előítélet él az emberekben. Új filmjében ő Lefkovics, a feleségét gyászoló bokszedző, aki nem nézi jó szemmel, hogy Izraelből hazatérő fia shivát azaz egyhetes gyászt készül ülni a családi házban. A Katona József Színház művészét az RTL kérdezte.

„Abban a tekintetben könnyű dolgom volt, hogy én vagyok az az ember a történetben, aki a legkevésbé érintett. És nem is nagyon érti, mi zajlik körülötte. Lefkovics Tamás egy kívülálló, annyiban mindenképpen, hogy a felesége zsidó, de ő nem az. Nem gyakorolja, és nem is érti a vallást, de a fia érkezésével a vallás gyakorlatilag beköltözik a nappalijába. Mert a fia, aki Izraelben ortodox lett, meg akarja ülni a shivát. Lefkovics e tekintetben toleráns alak, felfogja – ha nem is ujjong örömében –, hogy a hagyomány megtartása a másiknak fontos dolog, de ő maga különösebben azért nem akar részt venni benne” – fejtette ki Bezerédi Zoltán, aki a film kapcsán az előítéletekről is beszélt.

„Zsigeri az előítélet, ezt tapasztalom mindennap. Zsigeri az előítélet a cigányokkal szemben, a zsidókkal szemben, a más vallásúakkal szemben, a más nemzethez tartozókkal szemben, és még hosszan sorolhatnám. Mindennap látom a gyűlölködő kommenteket a Facebookon. A lényeg, hogy ellenség kell, mert ha rosszul mennek a dolgaink, akkor szükség van egy ellenségre, akit gyűlölni lehet” – fogalmazott a színész-rendező.

A kérdésre, volt-e már ellenség, azt felelte:

„A nyolcvanas években a kaposvári színház tagja voltam, ami az akkori politikai rendszerben ellenzéki színháznak számított. Jó színházat csináltunk, nem ellenzékit, de az akkori rendszer szemében ez szálka volt.