A Deszkavízió 10+1 kérdéssorozatában olyan kulisszatitkokra derül fény a színészekről hétről hétre, melyeket mindig is tudni akartunk. Ezúttal Barta Ágnes, a Nemzeti Színház színművésze válaszolt. Lapszemle.
Elsőként arról mesélt, milyen emlék él benne élesen a felvételiről: „Máté Gábor az első rostán szóvá tette, hogy érdekes a hangszínem, kérdezte, hogy mindig ilyen-e, vagy csak most vagyok kicsit rekedtebb. Ennek akkora jelentőséget tulajdonítottam, hogy elhatároztam, hogy másodrostára megoldom a problémát. Utána olvastam, hogy mit lehetne tenni, így a másodrosta reggelén egy jó nagy marék vizet szippantottam az orromba, hogy átmossam a torkomat meg az orromat… Akinek szaladt már az orrába víz a strandon, az nagyjából el tudja képzelni, hogy sikerült az aznap reggeli készülődés.”
A kérdésre, mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereitől kapott, azt felelte: „(…) Nincs klasszikus értelembe vett mesterem. Az szerintem többről szól annál, hogy valakitől szerettél tanulni, és úgy alakult, hogy ő volt a mesterség tanárod. Úgy képzelem, hogy a mester választ tanítványt, és nem fordítva. Udvaros Dorottya számomra nagy példakép, az utóbbi időben hozzá fordultam tanácsért, mindig inspiráló vele beszélgetni. Úgy tud tanácsot adni, hogy semmilyen nyomást nem helyez rád, mindenre nyitott és kíváncsi. Jó a szemébe nézni a színpadon.”
Arról szólva, volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentette, elárulta: „Nagyon nevetős vagyok. Abban a felfokozott lelkiállapotban, amiben a színpadon létezünk, a feszültség így tud kipukkadni belőlem. Most már vannak technikáim hogyan fojtsam el, de őszintén szólva szeretem ezt a tulajdonságomat.”