Ezerarcú színésznő, a legfontosabb díjak birtokosa. Pár éve magyar rendező filmjében is láthatta a közönség. Ma 75 éves Helen Mirren.
Helen Mirren Ilyena Lydia Mironoff néven született. Apja orosz emigráns arisztokrata volt, akinek kívánságára beiratkozott az egyetem tanári szakára, de sikerrel szerepelt a National Youth Theatre meghallgatásán is, és a színészi pályát választotta.
Kleopátraként olyan sikert aratott, hogy előbb a Royal Shakespeare Company, majd Peter Brook társulatának tagja lett.
„Az egyik legnemesebb emberi tulajdonság, hogy képesek vagyunk csapatmunkára, tudunk társkapcsolatban élni. A csapatmunkát imádom. Ez az egyik fontos rugója annak, hogy színész lettem, mert a színház is, a film is csapatmunka.” (Helen Mirren)
1968-tól filmezik, egyik első alakítása a Szentivánéji álom Hermiája volt. Peter Hall hatvanas évek végi verziója is elsősorban a színészei miatt méltó a figyelemre: Puckot a nemrég elhunyt Ian Holm játssza, Titániát Judi Dench. Mirrennek kevésbé látványos szerep jutott, de a fiatal színésznő így is felnőtt idősebb vagy nevesebb kollégái mellé. (Később egy tévéfilmben újra szerepet kapott a Szentivánéjiben, ezúttal Titániaként, 2010-ben pedig Julie Taymor rendező direkt az ő kedvéért írta át női szerepre Prosperót A vihar adaptációjában. )
Nevét a szélesebb közönség a Penthouse magazin finanszírozásában készült, szexjelenetekben gazdag, Caligula című filmben ismerte meg. Az Arthur király legendáját feldolgozó Excaliburban gonosz és csábító boszorkányt, a Cal című ír politikai drámában egy özvegyasszonyt játszott, aki egy fiatal fiúval kezd viszonyt, mindkét szerepéért elnyerte a cannes-i filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó kitüntetést. A Moszkitó-part című filmben Harrison Ford oldalán szerepelt, majd a Peter Greenaway rendezte, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című, házasságtöréssel és gyilkossággal fűszerezett fekete komédiában boldogtalan feleségként szomorkodott a neves divattervező, Jean-Paul Gaultier által tervezett merész ruhákban.
Helen Mirrent először 1994-ben, a György király című kosztümös filmben jelölték a legjobb mellékszereplő Oscar-díjára, de akkor még nem nyert.
Három évvel később Arany Glóbusz díjat vehetett át a Losing Chase című tévéfilmért, majd 2002-ben ismét Oscar-jelölést hozott számára a házvezetőnő szerepe a Gosford Parkban. Az 1932-ben az angol „jobb körökben” és az e köröket szolgálók világában játszódó, Robert Altman rendezte film egy amerikai tiszteletlenségével mutatta be az angol kasztrendszer visszásságait.
„Nem hiszem, hogy bármit is másképp csinálnék. És tudod miért? Azért, mert bármi történt, rossz vagy jó, hozzájárult ahhoz, hogy ma itt lehetek, vagyis, hogy ott tartok az életemmel, ahol álmomban se gondoltam volna. Ha valamit másképp csináltam volna, most nem itt lennék.” (Helen Mirren)
Pályafutásának csúcsára A királynő című filmmel ért 2006-ban. Hatodik királynőszerepéért, II. Erzsébet megformálásért megkapta a brit BAFTA-, a Golden Globe és az Oscar-díjat, továbbá az Európai Filmakadémia kitüntetését is. Ugyanabban az évben az I. Erzsébet angol királynőről szóló tévéfilm főszerepéért szintén Golden Globe díjat kapott, a Prime Suspect – The Final Act című tévésorozatért pedig egy harmadik kategóriában is jelölték.
Ezzel több rekordot is felállított: ő volt az első, akit ugyanabban az évben három Arany Glóbusz-díjra jelöltek, s mindmáig ő az egyetlen, aki ugyanazon évben két kategóriában is főszereplőként nyert.
Emellett ő az egyetlen színésznő, aki I. és II. Erzsébetet is eljátszotta a filmvásznon, nyilatkozata szerint az első érzelmileg, a második lelkileg viselte meg.
A filmbeli koronát és jogart 2009-ben köpenyre és tőrre cserélte, Az adósság című filmben egy visszavonult Moszad-ügynök bőrébe bújt, majd nyugdíjas CIA-ügynöknőt játszott a Red című kémkomédia mindkét részében. A Lev Tolsztoj utolsó napjainak szentelt Aztán mindennek vége című alkotásban az orosz író feleségét játszotta kitűnően, kiérdemelve negyedik Oscar-jelölését.
A Szabó István által rendezett, Szabó Magda kisregényéből készült, Az ajtó című játékfilmben Emerencet, az írónő házvezetőnőjét alakította, részt vett a film budapesti díszbemutatóján.
Az utóbbi években drámában és vígjátékban is feltűnt: a Hitchcock című filmben a legendás rendező feleségét, Az élet ízei című kulináris-romantikus alkotásban egy étterem tulajdonosát formálta meg, s mindkettőért Arany Glóbuszra jelölték. Kölcsönözte hangját a Szörny Egyetem című animációs filmnek, a Berlinalén bemutatott Hölgy aranyban című alkotásban pedig egy idős asszonyt alakított, aki a nácik által családjától elkobzott műkincsek nyomába ered.
Még mindig borzasztó lámpalázam van a színpadon az előadások kezdetén és néha közben is – nem feltétlenül akkor, amikor számítok rá. Ezt egyszerűen el kell fogadni, végig kell küzdeni, meg kell próbálni felhasználni az adrenalint. (Helen Mirren)
Mirren a színpadon is remekel. Két éve kapta meg a legnagyobb brit színházi kitüntetést, a Laurence Olivier-díjat, néhány hete pedig Amerikában a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjat vehette át II. Erzsébet megformálásáért Az audiencia című drámában.
E kitüntetése átvételekor – talán csak félig tréfásan – kijelentette: most már csak a zeneipar legrangosabb elismerésére, a Grammyre vágyik, talán ideje volna, hogy hangoskönyvet készítsen.
2003-ban megkapta a lovagi cím női megfelelőjét is, így kijár neki a Dame megszólítás. 2012-ben az Európai Filmakadémia tüntette ki életművéért, két éve csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát, 2014 óta a brit filmakadémia tagja. Életét – egy évtizednyi együttélés után – 1997-ben hivatalosan is összekötötte Taylor Hackford amerikai rendezővel.
„Ha kis szerencséje van az embernek a szerelemben, a láng szép lassan lecsillapodik, és lobogó tűzzé válik, mert nincs az a szenvedélyes, csillapíthatatlan vágy, amelyik egy életen át kitart.” (Helen Mirren)
Mirren, aki a korából évtizedeket tagadhatna le, 65 évesen, többek közt Jennifer Lopezt is megelőzve, elnyerte Az év teste címet egy kaliforniai szavazáson.
Egyik legutóbbi kitüntetéseként az idei berlini filmfesztiválon életművéért tiszteletbeli Arany Medve-díjjal ismerték el.